, (fül-el) önh. m. fülel-t. 1) Hallgat, semmit sem szól. 2) Különös figyelemmel hallgatódzik. Minden szóra fülel. "Füleiddel fülelled (füleljed) föld," (auribus percipe terra). Tatrosi cod. "Csendesség leve, s mindnyájan vigyázva füleltek." (Szabó D. Aen.) 3) Füleit hegyezi, fölmerevíti. Fülel a szilaj csikó, paripa. 4) Öszvetett: lefülel, áth. ért. am. fülénél fogva lekap, lenyom. Lefülelni a sertést, vágómarhát. Köz nyelven: húsz körmére leránt, lehúz. Lefülelték a hajdúk és megcsapták.