, (füg-g-et-len) mn. tt. független-t, tb. ~ěk. Átv. 1) Szabad akaratú, önállásu, ki némely szorosabb társadalmi vagy hivatali viszonyok által nincs lekötve, tetteiben akadályozva; külső felelőségektől ment. Független polgár. 2) Semmi szinezett párthoz nem tartozó, saját meggyőződését követő. Független hirlapiró, megyei szónok. 3) Határozóilag, am. függetlenül.