, (fog-ság) fn. tt. fogság-ot. Állapot, midőn valaki fogva, fogoly gyanánt tartatik. Fogságba esni. Fogságban szenvedni. Fogságból kiszabadulni. Fogságba ejteni, vetni valakit. Törvényi értelemben csak kisebb törvényszegésekért (vétségek- és kihágásokért) szabnak fogságot, de nagyobbakért (büntettekért) börtönt.