, (füg-g, l. FÜG) önh. m. függ-tem v. függöttem, függtél v. függöttél, függött, htn. ~ni v. ~eni. Eredetileg füg, melyhez nagyobb nyomatosság végett még egy g járult. 1) Mondják akármily testről, midőn valamihez akasztva vagy valamibe akadva terhével felülről lefelé hajlik, s az akaszték felbomlásával vagy elhárulásával alá is esik. Függ a ruha a fogason. Gyümölcs függ a fán. Akasztófán függeni. Új szita szegen függ. (Km.) Függ a bakalló a csizmán. Csak úgy függnek róla a rongyok. Egy hajszálon függ. A gyermek függ-lóg anyja nyakán. Aláfüggenek, lefüggenek a rojtok. 2) Átv. távolító ragu nevekkel, am. valaminek eredete, oka, föltétele máshonnan, mástól származik. Tőled függ jövendő boldogságom. Ezen dolog sikerétől igen sok függ. 3) Átv. távolító ragu névvel, am. valakinek alá van rendelve. Az alattvalók előljáróiktól függenek. A kevély senkitől nem akar függeni. V. ö. CSÜGG.