, FULÁNK, (eredetileg am. fur-ánk, a fúr törzsöktől, a göcsejieknél furdalék ma is am. méh fulánkja) fn. tt. fulánk-ot. Jelent általán valamely hegyes eszközt, mely befurja magát valahová, különösen némely állatok, pl. kigyók, továbbá méhek, darázsok, böglyök, legyek stb. bökését, mely némi méreggel van párosúlva. Átv. ami fínoman, de kellemetlenül hat a lélekre. Éles a fulánkja szavának. Gúny, elmésség fulánkja.