, (fu r-u-ly-a) fn. tt. furulyá-t. Általán, egyszerű furt hangszer síp alakkal, melynek billentyűi nincsenek. Bodzafurulya. Különösen a pásztorok, ú. m. juhászok, kanászok kedves hangszere, vastagabb és hosszabb csővel. Fölteszem a tulipántos ládámat, furulyámat, dudámat. (Népd.) Ah ez Pistám furulyája, szivreható a nótája. (Népd.).