, (fő-bűn) ösz. fn. A keresztény, különösen katholika egyház erkölcstana szerént oly bűn, mely több másoknak mintegy forrása és kútfeje. Hét főbűn, ú. m. kevélység, fösvénység, bujaság, harag, irigység, torkosság, jóban való restség. Szélesb ért. valamely személy bűnei között a legnagyobbik, de ekkor inkább elválasztva irandó, pl. ezen ifjunak fő büne a kártyázás.