, FUL, (fú-l v. fu-úl, fo-úl) önh. m. fúl-t. 1) A lélekzet akadályozása miatt élni szün, meghal. Vízbe fúlni. Fojtógőzbe fúlni. Nagy köhögésében majd megfúl. 2) Lélekzete akadoz, megszorúl. A hirtelen evésben elfúlni. Mérgében dúlfúl, de ez eredetileg így is lehet: dúl-fúj, azaz haragjában, bosszujában sebesen liheg, mint a dühös állat.