, (hangutánzó, s némileg öszveüt a fú igével, valamint hő szóval is; egyébiránt rokonok vele s szanszkrit bhá, bhasz [ég, fénylik], a hellen ϕαω (fénylek), ϕως, a latin foveo, (eredetileg: melegítek), sinai fen [cremare], pei [coquere] önh. gyökige, jelenidő: fövök, fősz, fő, fövünk, főtök, főnek; első m. fövék; másod m. főtt; jövő: fövend. Forró vízben vagy más folyadékban nyers állapotából kivetkőzik, s a kivánt czélra alkalmassá lesz. Fő a hús, káposzta. Úgy jó a kása, ha zsírban, téjben fő. Öszvetételei: elfő, am. kelletinél jobban megpuhúl, elázik; kifő, am. a nagy forrás miatt kifoly, kidagad; megfő, am. kellőleg megpuhúl, használhatóvá lesz. Megfőtt a hús. Átv. valamely terv, inditvány forog a gondolatban, fejben; vagy nagy töprengés, aggság fogja el az elmét. Nem az ő fejéből főtt az ki. (Km.) Már ismét fő valami a fejében. Csak úgy sül fő, azt sem tudja, mit tegyen.