, (fosz-t) áth. m. foszt-ott, htn. ~ni v. ~ani. Valamit héjától, kérgétől, hüvelyétől, ruhájától elválaszt, csupaszszá, meztelenné tesz. Kukoriczát fosztani. Tollat fosztani. Felfosztani valakin a ruhát. Lefosztani valakiről az üngöt. Átv. kirabol. Mezítelent nem lehet megfosztani. (Km.). Mindenből kifosztották.
Rokonok vele a szanszkrit vaszt (bont, ront), latin vasto, német Wüste, holland woest stb.