, (fosz-lik) k. m. foszl-ott, htn. foszl-ani. 1) Héjától, kérgétől, hüvelyétől elválik, vagy viszont. Foszlik az érett borsó, lencse, bükköny. 2) Szakad, rostokra, rongyokra oszlik. Foszlik az ócska, kopott szövet, ruha. 3) Bőre vagy tolla elhull, vedlik. Foszlik tavaszkor a kígyó bőre. Foszlanak nyár derekán a madarak. 4) Rostokra, szálakra, rétegekre szakadoz. Foszlanak némely ásványok. Hasonlat kedveért V. ö. FESLIK.