, (fő-hely) ösz. fn. 1) Állapot, helyzet, mely leginkább hatósági tekintetben mások fölött áll. Főhelyet foglalni valamely törvényhatóságnál. Főhelyre jutni. 2) Valamely tartománynak, vidéknek fővárosa, vagy azon hely, hol valamely testületnek kormányszéke és főtisztei laknak. 3) Bizonyos tekintetben legnevezetesebb hely. Kereskedés főhelye. Ipar, mesterségek, tudományok főhelye.