, (föl-é) ih. és névutó. Személyragozva: fölém, föléd, fölé v. föléjé, fölénk, fölétěk, föléjěk v. ~jök. Am. valaminek tetejére, fölszinére. Ház fölészállt a gólya. Feje fölé csaptak a hullámok. Duna fölé huzódott a köd. Máskép: fölibe. Ellentéte: alá.