, (fosz-l-ó-any) fn. tt. foszlány-t, tb. ~ok. 1) Vászonból vagy más vékony szövetből való könnyű ruha, különösen: ujjatlan köntös; fityegő ruha, kabát. Könnyü foszlányt ölteni; foszlányban járni.
"Bokáig van hossza atlacz foszlányának."
"Vadnak (vagynak) mind egyforma selyem foszlányokban,
S azokra felűlvett fényes pánczélokban."
Gyöngyösi István.
2) A toll száráról letépett puha rostok, szálak. A toll foszlányát vánkosba tenni.