, (némelyek szerént for-tély v. for-tény, azaz némi cseles fogással járó tély vagy tény, mint a ravasz emberek szoktak tenni; mások a német Vortheil-ból hiszik kölcsönzöttnek, de értelemben emez nem igen egyezik meg a magyarral, melyben előny szó felel meg neki) fn. tt, fortély-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely bizonyos fogással, csellel jár, (mindazáltal nem rosz értelemben), mely valamit nem egyenes, szokott, észrevehető módon, hanem mintegy körülforgással, leleményes úton, mesterséggel visz véghez. Nem erővel, hanem fortélylyal győzni. Hol karddal nem lehet, fortélylyal neki. (Km.) Ennek a dolognak különös fortélya van.