, (for-og) önh. és gyak. m. forogtam v. forgottam, ~tál v. forgottál, forgott, htn. ~ni v. forgani. 1) Bizonyos középpont vagy tengely körül mozog, kering. Forog a gombolyító, kerék. Forog a malom. Forog a tánczos leány. 2) Ide-oda mozog, hajlik, járkel. Forognak a haragos ember szemei. Forog a süveg mellé tüzött toll. Ireg forog. Sokat forog a nagy urak között. 3) Örvényeket vet, csinál. Forog a hidoszlopok körűl a víz. 4) Keletben van, kézről kézre megy. Forog a pénz. Forog a kancsó. 5) Mondják az ebekről, különösebben agarakról, midőn bakzanak, (a disznó görög). 6) Átv. veszélyben forog, am. veszélylyel küzd; kérdésben, szóban forog, am. kérdés, szó van róla; sok gondolat forog fejében, am. töprenkedik, tünődik.