, (forr-ad v. for-r-ad) önh. m. forrad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. 1) Forróvá lesz, forrásnak ered. 2) Forró állapotában valamihez ragad, valamivel egyesül. Az izzó vaslemez a tengelyhez, keréktalphoz forrad. 3) Heged, vagyis bizonyos folyadék, nedv közbejöttével beragad. Forrad a gyógyuló seb. Beforrad a törött csont. Egybeforrad. Kiforral. Öszveforrad. Odaforrad.