, (for-g-at) áth. m. forgat-tam, ~tál, ~ott, par. forgass. 1) Valamit bizonyos pont vagy tengely körül folytonosan mozgat, keringet. Kereket, orsót, gombolyítót forgatni. Gyürűt forgatni az ujján. Hordót forgatni. 2) Ide-oda mozgat, egyik oldalról, lapról másra áthelyez. Szemeit forgatja. Könyvet forgat. 3) Másmás irányt, helyzetet ad valaminek. Kalapját jobbra balra forgatja. Köpönyegét forgatja. 4) Valamivel bánik, dolgozik. Tollat, kardot forgat. 5) Váltóüzleti ért. a váltót kézről kézre adja, tovább adja. 6) Az ugaron második szántást tesz, dunántuliasan: kever. 7) Átv. valamely tárgyat minden oldalról meggondot, megvizsgál. Elméjében forgatja munkájának tervét. 8) Visszaható névmással, am. bizonyos módon viseli magát. Jól vagy roszúl, vitézül, legényűl forgatja magát.