, (for-r, for gyöktől, pl. Erdélyben van Foró helység, mely másképen Forró; de az egész vétethetik hangutánzónak is; rokon vele a latin ferveo, hellen βρυω, βραζω, német brauen, brausen, brennen, warm, szanszkrit bhâr [éget, fűt], finn vari [forró], puraan és purajan [forrok], magyar pír, parázs, perg-el stb. továbbá [kút-] forrás értelemben az arab bir, héber bór, beér, német Born, Brunnen, skót purn (víz) stb.); önh. m. forr-t v. ~ott, htn. ~ni v. ~ani. Kettőztetett képzőjénél fogva jelent oly valamit, mi erősebben, nagyobb hatással, sebesebben mozogva forog. Innen 1) Valamely híg vagy felolvasztott szilárd test a tűz ereje által élénk mozgásba, forgásba jő, bugyborékol. Forr a leves, káposzta, kása. 2) Erős lökődés, keveredés, kinyomulás miatt tajtékzik, habzik, bugyog, buzog. Forr benne a vér, méreg, epe. Forr a felbugyogó fenékvíz. Kis csupor, hamar felforr. (Km.). 3) Valamely folyadék, pl. must, ser vagy folyadékos test belső mozgalomnak indúl, melynek következtében a test alkotó részei változáson mennek keresztül. A must forrni kezd. Megforrottak az új borok. 4) Forrad. Ebcsont beforr. (Km.). 5) Átv. rendkivüli mozgalomban van, egymás ellen vagy egy bizonyos személy, osztály irányában fölzendűl, fölkel. Forr az elégületlen nép. Forrnak benne az indulatok. Forr a sok ember. Öszvetételei: beforr, elforr, kiforr, felforr, megforr, öszveforr, melyeket l. illető helyeiken.