, (rokon, sőt azonos a latin, olasz forma, német, angol form, hellen μορϕη szókkal) fn. tt. formát. Jelent 1) bizonyos külső alakot, mely mesterség, müvészet, mintegy forgatás által képeztetik. Kalap formája. Kocsi formája. Templom formája. Torony formája. 2) Általán bármely külső alakot, melyet a természet is titkos működése, forgatása által képezett. Hegy formája. Ezen lónak szép formája van. Helyes, szép, gömbölyű forma. 3) Minta, vagyis valaminek ábrája, utánzott képe vagy oly alak, mely szerént, melynek példájára valami készül. Formára húzni a csizmát, kalapot. Formába önteni a harangot. Valaminek formáját venni. Ez a gyermek egészen apja formája, azaz hasonmása. 4) Öszvetételekben, ha végül áll, melléknév, s am. formájú, alakú. Emberforma állat. Egyforma. Másforma.