, (fő-z) áth. m. főz-tem, ~tél, ~ött. 1) Szilárd, nyers testet vízben vagy más folyadékban tűz erejével meglágyít, s bizonyos használatra alkalmassá tesz. Húst, káposztát, gombóczot főzni. Kátrányt, festéket főzni. Nálunk is vízben főznek. (Km.). Szájnak, nem szemnek szoktak főzni. (Km.). 2) Hig testet tűz által forrásba hoz, s eledellé csinál. Borlevest, sörlevest, zsendiczét főzni. 3) Valamely testben létező nedveket tűz által bizonyos folyadékban kifejleszt, különösen szeszes italokat készít. Rozsból, szilvából pálinkát, árpából sert főzni. Eczetet főzni. 4) Átv. titkon, magában valamely tervet kohol. Ezen ember ismét valamit főz fejében. Itt mézet, ott mérget főz. (Km.). Öszvetételei: befőz, am. a lébe való tésztát megfőzi; vagy valamely gyümölcsfélét csemegéül czukorral, s fűszerekkel elkészít; elfőz, am. kelleténél jobban megfőz; felfőz, am. főzésre fölemészt, elhasznál; felfőzte minden babját, lencséjét; kifőz, am. főzés által valaminek nedvét kiveszi; lefőz, am. leforráz, átv. szóval vagy tettel kifog valakin, legyaláz. V. ö. FŐ, ige.
Rokon vele közelebb a hellen ϕωζω, ϕωγω.