, (fon-ák) fn. és mn. tt. fonák-ot. 1) Valaminek visszája; melynek ellentéte: szín v. föl. Posztó fonákja. Ne a fonákját nézd, hanem a szinét, azaz ne nézd ott, hol a fonás látszik, hanem hol sima. 2) Átv. mn. megfordított, a jóval, széppel, szokottal ellenkező, oktalan. Fonák értelmet adni valaminek. Fonák beszéd, munka. Lugossy szerént rokona a vékonyhangu fenék.