, (fok-oz) áth. m. fokoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit fokkal ellát vagy pedig fokokra osztátyoz. Megfokozni a botot. Kést, kardot fokozni. Több egymással öszvehasonlított tárgyat fokozni. Felfokozni. Nagyon felfokozta igényét, kivánságát, reményét. 2) Nyelvtani ért. a melléknevet vagy melléknevül használt más nevet bizonyos ragok által hasonlitó állapotba helyez, pl. jó, jobb, legjobb, nagy, nagyobb, leges-legnagy-obb. 3) Czérnát húz a tű fokába.