, fn. tt. fok-ot. Általán jelent I) valami kiállót, kitünőt, kiválót. Különösen 1) Előhegy, azaz valamely hegyláncznak homlokzata, előnyomuló része, mintegy feje. Jó remény foka. 2) Földcsúcs, mely a tengerbe nyomúl. 3) Lépcső, mely bizonyos magasságon tüntet elé valamit. Lajtorja foka. Átv. magasság, emelkedés. A müveltség fő fokára eljutott népek. 4) Tű lyuka vagy lyukas vége. Tű fokába belehúzni a czérnát. 5) Némely eszközök vastagabb vége, feje. Kalapács foka, buzogány foka. 6) Némely eszközök és fegyverek vastagabb széle, mely az él-nek ellentéte. Kard foka, fejsze foka, kés foka. 7) Határ, vég, innen: fokkő, am. határkő. Fokhegyen állni, am. valaminek a végén, szélén. V. ö. FOKHEGY. Többféle jelentése rejlik ezen közmondatban: Mindennek meg van a maga oka foka, azaz kifolyása vagy vége, határa. II) Áradáskor vagy lecsapolás által a nagyobb vizekből kifolyó ér, csatorna. Innen: Sió-fok, azaz a Balaton vizének a Sió csatornáján kifolyása. Innen árkolat jelentése van ezen helynevekben: Debrin fok, Darócz fok, Kemény fok.