, (fo-ít, azaz fu-ít, vagyis fu-jt (göcsejiesen) am. fúni kényszerít, a lélekzést erőteti, a lélekzésen erőszakot tesz, t. i. gyöke fu v. fú, honnan lesz fu-it [= fujt v. fojt], továbbá fu-ul [= fúl], mint gyu, gyu-ít, gyu-úl; gyü, gyü-ít, gyü-űl stb.); áth. m. fojt-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Tulajd. ért. valakit vagy valamit úgy torkon ragad, szorít, hogy a lélekzet erőtetése, sőt erőszakos elnyomása miatt kimúl, meghal, megdöglik. V. ö. FÚL. Kötéllel megfojtani valakit. Nyakon fujtani. A görény csibéket, tyukokat fojt. 2) Szélesb ért. öl, megöl, különösen vízbe mártva, merítve. Vízbe fojtani az ebkölyköket. Hogy az Isten fojtsa meg! V. ö. FULASZT. 3) Valaminek szabad párolgását, gőzölgését elnyomja, elrekeszti. Mustot fojtani. 4) Szorít, lélekzetet elnyom. Ez a körte, alma igen fojt. Fojtja őtet a köhögés. 5) Lenyom, leszorít. Lefojtani puskába a töltést. 6) Csomóra fojtani valamit, am. csomóra kötni, szorítani. Csomóra fojtani a ruhakötőt, szalagot, gatyamadzagot.