, (fogy-at-koz-ás) fn. tt. fogyatkozás-t, tb. ~ok. 1) Szüntelen fogyó állapota valaminek. Kövérségnek, egészségnek fogyatkozása. 2) Hiány, szükség. Fogyatkozást szenvedni az eleségben. Nagy fogyatkozás van a takarmányban. 3) Szükölködés, nélkülözés. Megszokni a fogyatkozást. 4) Erkölcsi hiány, hiba. A gyarló embernek sok fogyatkozásai vannak. 5) Az égi testeknek, különösen napnak, holdnak azon állapota, midőn fényességöket más sötét égi test egy időre elfödi szemeink elől. Napfogyatkozás, holdfogyatkozás.