, (fog-va) névutó. Vonz 1) távolító ragú neveket, s am. kezdve, bizonyos helyből v. időből kiindulva. Tetőtől fogva talpig. Bécstől fogva Pestig. Új évtől fogva. Mától fogva hónapig. 2) Nál nél ragu neveket, s am. által, szerént, azért. Ő erejénél fogva többet is megbirhat. Hivatalánál fogva köteles dolgozni. Ennél fogva nincs mit reméllenem. 3) Használtatik az általán határozóval: általán fogva, am. általánosan, a dolgot minden tekintetben véve. Általán fogva használhatlan ember.