, (fog-ód-ik v. fog-ó-d-ik) belsz. m. fogód-tam, ~tál, ~ott. Bizonyos szorongásba jön, valami által megszorítva, korlátolva érzi magát. Szellemi értelemben, és el igekötővel használtatik: elfogódik. Rokon- vagy ellenszenv által elfogódni. Máskép fogúl, elfogúl.