, (fog-ó) fm. tt. fogó-t. 1) Általán eszköz, melylyel valamit fogunk, megfogunk, hatalmunkba kerítünk. Czinegefogó, egérfogó, fazékfogó, (pálcza, ruha stb.). Inkább meglátszik a mocsok a tiszta ruhán, mint a fazékfogón. (Km.) Gerényfogó, lepkefogó, patkányfogó, vízfogó. 2) Különösen vaseszköz, mely egymáshoz keresztben szegezett két darabból áll, s úgy van alkotva, hogy midőn nyeleit öszvenyomják, alsó kajmós végei is egymáshoz szorúlnak, s a közbevett tárgyat erősen tartják. Fogóval kihúzni a szegeket. Harapó fogó. Szent Mihály után, ha harapó fogóval húzzák is a füvet, még sem nő. (Czigány km.) Finnül: pihti (forceps).