, (fog-hajma) ösz. fn. Köz ismeretü kerti és fűszer gyanánt használt növényfaj a hajmák neméből, melynek egyes czikkjei, gerezdei külön hártyácskákba burkolvák, s némileg a fogakhoz hasonlók, innét a foghajma nevezet. Egyébiránt van más fajú gerezdetlen foghajma is, milyen a mogyorófoghajma. A székelyeknél némely sajátságos mondatokban jelent büszke magaviselet-et is, pl. Foghajmát ett = büszkélkedik. Küjjel kőtt (azaz kivűl kőlt), a kerten a foghajma, küjjel ültette a kerten a foghajmát. (Kriza J.). Némely kiejtés szerént: foghagyma.