, (fog-ás) fn. tt. fogás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, midőn valamely szabadon mozgó lényt hatalmunkba kerítünk. Hal-, rák-, madár fogás. 2) Azon öszveg, melyet fogunk, megfogunk. Egy fogásban húsz mázsa hal volt. 3) Munkába vett valamely egésznek egy-egy szakasza. Három fogással lekaszálni a nyilast. Tíz fogással felszántani a földet. 4) Csomó, marok. Egy fogás kender. 5) Valaminek csinja, fortélya, módja, nyitja. A záraknak, lakatoknak különböző fogásaik vannak. Az ellenség megcsalására új fogást használni. Katonai, hadi fogás. Tolvajfogás. 6) Ürügy, szín. Ezt oly fogás alatt cselekedte, mintha stb. Hazug, hamis fogás. 7) A húros hangszereken több hangoknak öszvefogása, egyszerre történő megpenditése. Összhangzó fogás, hamis fogás. 8) Valamely testnek, eszköznek azon része, melynél megfogjuk: nyél, fogantyú, a fegyver ágyazata. Ezen puskának igen jó fogása van. 9) Ételről mondjuk, melyet egyszerre adnak fel, a hozzá tartozó mellékletekkel együtt, pl. A marhahús mártalékkal együtt egy fogás. Tíz fogásból álló lakoma. Öszvetételei: Befogás, elfogás, kifogás, ráfogás, felfogás, lefogás. Ezeket l. illető helyeiken.