, (fog-ad-ás) fn. tt. fogadás-t, tb. ~ok. 1) Bizonyos kedvvel, kedélylyel látása, üdvözlése valakinek. Nyájas fogadás. Hideg fogadás. 2) Innepélyes, szilárd vagy épen vallásilag is megszentesített igéret. Fogadást tett, hogy többé bort nem iszik. Ember teszen fogadást, eb aki megállja. (gúnyos km.).
"Fő'fogadtam száz meg százszor,
Nem fogok szeretni mácczor,
De ha a szép leánt látom,
Meg nem á'lom fogadásom."
Székely népdal.
3) Cselekvés, midőn valamely kétes, bizonytalan dolgot bizonyosnak állítunk, s csalatkozásunk esetére büntetési díjt igérünk. Áll a fogadás. V. ö. FOGAD.