, (hellén eredetü εμπλαστρον, németül Pflaster) fn. tt. flastromot. Darab vászon, gyolcs, bőr stb. melyre szivós és szétnyujtható és gyógyerejü tapasz van kenve, s melyet a testnek sebes vagy fájós részére tesznek gyógyitás végett. Angol flastrom, bőrhuzó flastrom. Átv. valamely bajon könnyitő, enyhítő eszköz. Ez jó flastrom volt szomorú szivére. Az orvosi műnyelvben tapasz szót használnak helyette.