, (föl-d-i) mn. tt. földi-t, tb. ~ek. 1) Földön vagy földben lakó, tenyésző, növő. Földi állatok, madarak, növények, pl. földi alma, földi mogyoró, földi sulyom. Ellentéte vizi, tengeri. 2) Különösebben némely törpe, egy éves növények, a faneműek ellenében, pl. földi bodza, eper, szeder. Midőn valamely tárgynak, nevezetesen állatnak, növénynek, ásványnak elválhatatlan jelzője, azzal öszvetett szót képez, pl. földialma, földibodza stb. 3) Átv. világi, ezen életet illető; ellentéte: égi, mennyei, más világi. Földi örömek, földi boldogság, földi jutalom, büntetés.