, (fog-an-t-ó) fn. tt. fogantó-t. Valamely közbeli eszköznek, különösen fegyvernek azon vége, melynél fogva azt kézbe veszszük, markunkba szorítjuk, innét maroklárnak is mondatik. Szélesb ért. valaminek füle, fogója. Kard fogantója, maroklára, markolata. Ötven fogantója legyen a kárpitnak mindkét felől. (Káldi, Mózs. II. Könyv. 26. 5.).