, (fog-ó-d-oz-ik) belsz. m. fogódz-tam v. fogódz-ottam, ~tál v. ~ottál, ~ott, htn. fogódz-ni v. ~ani. Valamit kézbe fogva azzal öszvetartja magát. Beható ragú neveket vonz. A gyermek anyja nyakába fogódzik. Az úszni tanuló kötélbe fogódzik. Egymásba fogódzottak a gázolók, hogy el ne ragadja őket a víz. Öszvefogódzanak a körtánczosok.