, (fi-ú) fn. tt. fiú-t, tb. ~k. Egyes számu birtokosát a fi gyöktől kölcsönözi: fiam, fiad, fia, de a többesben: fiúnk, fiútok, fiújok (v. fijok), fiúink, fiúitok, fiújik. Jelent 1) emberi hím magzatot, férfi gyermeket, és szűkebb értelemmel bír, mint a fi, mert részint csak bizonyos korra, részint a gyermeki és szülei viszonyra szorítkozik, s egyéb állatokról nem mondatik. Kis fiú, derék, eleven fiú, nagy reményü fiú. A hadi szerencsét, fiú magzatot, jó házasságot Isten választja. (Km.).
"Játszszad óh játékidat
Játszszad, kis fiú
Vajmi más játékot űz
Majd a férfiú!"
Kriza.
"Jár számkivetetten az árva fiú,
Dalt zengedez, és dala oly szomorú."
Vörösmarty.
"Győztél, anyám, honom szabad!
Fiad bár elveszett."
(Coriolán). Tárkányi Bélától.
Átvitt értelemben is:
"A csúfolódás fiai
Kérdik: hol a mi Istenünk?"
Erdélyi János.
2) Hasonlék szerént: valami nagyobbhoz tartozó rész. Fiú szék. Fiú város (külváros) 3) A szentháromság második személye: Atya, Fiú, Sz. Lélek.