, (fog-hat-atlan) mn. tt. foghatatlan-t, tb. ~ok. Amit fogni, megfogni; észszel felérni, felfogni nem lehet. Jobbára csak igekötővel használják: Elfoghatatlan szökevény, vad. Megfoghatatlan isteni bölcseség. Felfoghatatlan homályos eléadás. Hozzáfoghatatlan, am. a maga nemében egyetlen, hasonlíthatlan. Határozóilag am. foghatatlanul.