, (fog-as) mn. tt. fogas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Aminek foga vagy fogai vannak, akár tulaj. akár átv. értelemben. Fogas eb, fogas hal. Fogas ebnek való a csontrágás. (Km.) Fogas rostély, fogas fű. V. ö. FOG, fn. 2) Átv. igen metsző, csipős. Fogas nap, azaz téli hideg nap. Fogas szellő. Fogas ember, éles nyelvű, nyers, kemény modorú.