, (fir-ka-al) áth. m. firkál-t. 1) Rángatva ír, valamit csunyául, roszul, olvashatlanul összevakar. 2) Zagyva, értetlen, haszontalan dolgokat ír öszve. Irkál-firkál. Befirkálni a falakat. Holmi ostobaságokat öszvefirkálni. Az egyszerü irkál igének ikertársa.