, (föl-d-i) fn. tt. földi-t, tb. ~k v. ~ek. 1) Ugyanazon földről, hazából származott, akár az egész országot, akár különösen egyes tartományát, vidékét, városait, falvait véve. Németül: Landsmann, szlávul krajan. 2) Különösen igy czimezik egymást a magyarok, midőn barátságosan szólalkoznak. Honnan jő földi? A szláv czime köz nyelven: atyafi, a németé: sógor, a czigányé: koma, a zsidóé: szomszéd. 3) Átv. ember. Földiekkel játszó égi tünemény. (Csokonai).