, (fin-ny) elvont törzsök, melynek gyöke fin, vagy az 1-ső jelentésben, azaz valami kicsi, gyöngéd, innen ny (any) képzővel lett finny, azaz valamely gyöngédség, kicsiség, válogatott finomság; ettől ismét finnya, finnyás, finnyáskodik stb., vagy a 2-ik jelentésben, azaz valamely elhajló, félrehajló, minthogy a finnyás, az orrát mintegy elfintorítja, félrefordítja. V. ö. FINY, FINYÉSZ. Lehet vinny (vinnyog szóban) hangutánzó törzszsel is azonos. Élt e szóval Faludi, Nemesasszony 224. l.