, (fin-t-a) mn. tt. fintát. Félre görbült, rendes vonalától elhajlott. Finta láb, finta orr, finta szarvú ökör. Eléfordúl ezen öszvetételben is: csalafinta, azaz olyan ember, ki görbe utakon, magát hányvavetve megcsal másokat, nyegle (charlatan). Megvan az olasz nyelvben is finta, hol fn. s am. tettetés, de az alkalmasint a latin fingo szótól ered.