, elvont gyök, megvan a német fein, angol fine, franczia fin, olasz fino, görög ϕαεινος (fényes), latin venustus, arab fann szókban. 1) Mind hangjára, mind értelmére rokon a magyar fi szóval, s jelent valami kicsit, gyöngédet, melyek a fi szónak szintén tulajdonságai. A finnben pieni szintén piczit jelent, s innen ered: piennän am. fínomítok. Az n, vagyis különösen in szórész különben is lágyító értelmet adó képzők, pl. tasz-in-t, tap-in-t, emel-in-t, legy-in-t stb. A sínai nyelvben miáo am. valde subtilis. Egyébiránt fin valamint a hangzásban, úgy értelemben is egészen rokon a fény szóval, a mennyiben fény a legfinomabb anyagok egyikének tekinthető levén, ekképen szintén megvan benne a finom fogalma. 2) Jelent könnyed mozdulást, inogást, el- vagy félrehajlást, mint fincz, fint származékai mutatják. 3) Hangutánzó, melyből a fing szó eredt.