, FINOM, (fín~ v. fin-om) mn. tt. fínom-at. Valami válogatott, gyöngéd, eredeti ifju tisztaságában létező. V. ö. FIN. Különösen: a maga nemében jeles, kitünő. (Emberről mondani szoktuk: ez [jeles] fi). Finom arany, finom bor. Továbbá: gyöngéd, vékony; ellentéte: durva, goromba. Fínom ízlés, beszéd. Fínom ember, müveltség. Fínom selyem, fínom posztó. V. ö. FIN, gyök.