, (fi-n-cz v. fin-cz) elvont törzsök, mely nem egyéb, mint az n (gyöngén érintés) közbevetése által meglágyított ficz, azaz helyéből kimozdulás, kihajlás. V. ö. FICZ. Azonban fin is vétethetik gyöknek. Fincz tehát mindkét módon a mozgásnak vagy ide-oda hajlásnak apróbb, kisebb nemét teszi. Innen származnak: fincza, finczáz, finczároz (tájdivatosan: vinczároz), finczos stb. Gúnynevül használtatik ezen öszvetételben: inczen fincz v. inczenpincz, azaz vékony termetű, kinek minden tagja mozog, kinek lábai finczognak.