, (ficz-kó v. fi-cz-kó, megvan a szláv nyelvben is) fn. tt. ficzkó-t. 1) Ugrándozó, szökdécselő legény, gyerkőcze; ficzánkoló, hánykolódó ember. 2) Ha így elemezzük: fi-cz-kó, azaz, ha a fi szót veszszük gyökül, kettős kicsinyezővel jelent legénykét. Derék ficzkó, szép ficzkó. 3) Molnárok vámszedő faedénye, máskép: ficsór vagy finak. 4) Nagyobbféle sörét a puskában. Ficzkóval lőni túzokot. 5) Ser alja, mely nem egyéb, mint a serfőző kádakból felmosott maradék ser.