, (eredetileg: fěrténg, melyből betüátvetéssel lett fětrěng; Molnár A. szótárában: förtöng, förtöngés, förtönget stb., így lett a kertecz szóból betüátvetve: ketrecz; a sěrde szóból sědre); önh. m. fětrěng-tem, ~tél, ~ětt; htn. ~ni v. ~eni. Értelme: ide-oda forgolódik, mint a vízben, sárban ferdő szokott. Kínjában, fájdalmában fetreng. Sárban, iszapban fetrengnek a disznók. Fetreng a magát kiheverő, azaz hanyatt hánykolódó paripaló. V. ö. FĚR.