, (fok-polcz) ösz. fn. Egyes hajlás vagy nyugpont, melyet a fölfelé haladó izenként ér, vagyis azon test vagy tárgy, mely a nyugpontnak alapúl szolgál. Ilyen fokpolczok az egyes lépcsők vagy a lajtorja fokai, ágai. Átv. egy-egy rang- vagy hivatalosztály, pl. hadnagyság, kapitányság, őrnagyság; szolgabiróság, alispánság stb.