, (fesz-el-ěg) önh. m. feszelěg-tem v. feszelgět-tem, ~tél, v. feszelgět-tél, feszelg-ětt, htn. ~ni v. feszelg-eni. 1) Feszített, nekimeredt testtel ide-oda mozog, nyugtalankodik. Feszeleg a bölcsőbe lekötött nyugtalan gyermek. 2) Maradhatatlan, menni akarna, de nem meri akaratát világosan kijelenteni. Feszelegnek a kellő időn túl letartóztatott tanulók. 3) Testét feszesen tartva, hegyesen, hegykén, mintegy magát kelletni akarván, izeg-mozog.